vasárnap, december 30, 2012

Banán mousse/Bananenmousse

(Rezept unten auch auf Deutsch)
Ragyogó megoldás a már kissé megbarnult banánok hasznosítására. Gyors, egyszerű és nagyon finom... Bármilyen lekvár, zselé kíséretében csodás befejezése lehet egy ünnepi menünek (vagy csak egyszerűen "Zwischenmahlzeit"-ként, uzsonnára bekanalazni)...

Hozzávalók 4 személyre:
1 1/2banán
4 cl banánlikőr, vagy 2 ek tej
10 dkg porcukor
500 ml tejszín
2 tojás fehérje
1 csomag zselatinpor
őrölt fahéj tetszés szerint
A banánokat meghámozzuk, a likőrrel/tejjel és fahéjjal pürésítjük. A tejszínt 5 dkg cukorral, a tojás fehérjéket a maradék 5 dkg cukorral, külön tálakban, kemény habbá verjük.A zselatint vízgőz felett, kevés vízzel feloldjuk és összekeverjük a banánpürével. Először a felvert tejszínhabot, majd a tojáshabot is óvatosan hozzákeverjük. Kis üvegeket, vagy tálkákat folpack-kal kibélelünk és belekanalazzuk a krémet. 2-3 órára hidegre tesszük. Tálalás előtt tálkákra borítjuk, megöntözzük egy kevés banánlikőrrel vagy juharsziruppal (ez el is maradhat). Kedvenc gyümölcszselénkkel tálaljuk.

Zutaten für 4 Personen:
1 1/2 bananen 4 cl Bananenelikör oder 2 EK Milch
100 g Zucker
500 ml Sclagobers
 2 Eiweiß
1 Pck. Gelatinepulver
eine Prise Zimt
Bananen schälen. Mit Likör /Milch und einer Prise Zimt pürieren. Schlagobers mit 50 g Zucker und die Eiweiße mit der anderen 50 g Zucker steif schlagen. Gelatine mit wenig Wasser über Wasserdampf schmelzen und mit dem Bananenpüree vermengen. Das Schlagobers, dann denn Schnee unterheben. Gläser mit Durchsichtfolie auskleiden, Mousse einfüllen und 2-3 Stunden kalt stellen. Stürzen, mit Bananenlikör oder Ahornsirup übergießen. Mit Obstgelee servieren.

szombat, december 22, 2012

Birsalmasajt/Quittenkäse

(Rezept unten auch auf Deutsch)

Legegyszerűbb, de kissé  időigényes finomság. Nem bántam meg, hogy kitartóan kevergettem...
Hozzávalók:
1400 g birsalma tiszta gyümölcshús (megmosott, héjával felszeletelt)
1100 g kristálycukor (vagyis, a tiszta gyümölcshús 80 %-a, ezt Gesztenyénél olvastam és tényleg bevált)
1 citrom kifacsart leve
1-1 kk őrölt fahéj és szegfűszeg (elmaradhat)
maroknyi dió, vagy pakándi, durvára összetörve
A birsalmát annyi vízzel, amennyi elfedi, feltesszük főni. Mikor megpuhult, levesszük a tűzhelyről, leöntjük a főzőlét róla és pürésítjük. A masszához hozzáadjuk cukrot és állandó kevergetés mellett addig főzzük, míg a massza a fazék aljától  elválik (ez kb. 1-1 1/2 óra) . Huh, ez egy kissé megviseli az embert, de megéri....
A masszát formákba (legjobb a szilikonos) töltjük, amelyek aljára előzőleg dió darabokat helyeztünk. Kihűtjük, majd a formákból sütőpapírra fordítjuk és száradni hagyjuk. Ez kb. 2 hét. (Közben naponta megfordítjuk.) Egyszerűen nyammm!

***

Zutaten:
1400 g Quitten Onstmark (gewaschen, klein würfelig geschnitten)
1100 g Feinkristallzucker
Saft von einer Zitrone
1-2  KL fein gemahlenen Nelken und Zimt
Nüße (grob gehackt)
Die Quittenstückchen in einem Topf mit ganz wenig Wasser unter Rühren weich kochen, alles in ein großes Sieb geben und die überschüssige Flüssigkeit abtropfen lassen.
Die Quittenstücke passieren. Das Mus wieder in den Topf geben, den Zucker unterrühren und die Masse unter ständigem Rühren so lange einkochen, bis sie sich vom Boden zu lösen beginnt. Dafür sollten rund eineinhalb Stunden einkalkuliert werden.
Die Masse in die vorbereitete Form ( mit gehackten Walnusskernen bestreuen) füllen und in einem trockenen Raum ein bis zwei Wochen getrocknet. Dabei aber jeden Tag umdrehen und das Backpapier erneuern.

hétfő, december 17, 2012

Levendulás tallérok/Lavendelplätzchen

(Rezept unten auch auf Deutsch)
Advent harmadik vasárnapján készült... Hihetetlenül finom!
Hozzávalók:
3 tojás
1 tojásfehérje
3 g szárított levendulavirág
1 tk mézeskalács fűszer
1 tk őrölt fahéj
1 kk reszelt citromhéj
16 dkg kandírozott narancshéj
16 g darált mogyoró
12 dkg darált mandula
5 dkg liszt
50 ml tej
10 dkg porcukor
 50-60 db kerek ostya ( 5 cm átmérőjű)
levendula glazúr:
7 dkg porcukor
25 ml levendulavirág szirup
5 ml narancslé
csokoládé glazúr
A tojásokat és a tojásfehérjét a fűszerekkel, citromhéjjal, narancshéjjal, mogyoróval és mandulával alaposan kikeverjük. Hozzáadjuk a lisztet és a  porcukrot. Egy tepsit sütőpapírral kibélelünk és az ostyákat elrendezzük rajta. Minden lapocskára kiskanállal egy halmot rakunk a masszából, megszórjuk egy kis porcukorral, 15 percig békén hagyjuk, aztán 180 fokos sütőben 15 perc alatt készre sütjük. (Nekem 2 tepsi lett belőle.)
A glazúrhoz a porcukrot kikeverjük a felmelegített levendulavirág sziruppal és narancslével. A kihűlt tallérok tetejét a még meleg mázzal bekenjük, kissé hagyjuk száradni, majd a felmelegített csokoládé glazúrral díszítjük.

Zutaten für 50-60 Stück:
3 Eier
1 Eiweiß
3g Lavendelblüten getrocknet
1 TL Lebkuchengewürz
1 TL Zimt
1 KL Zitronenschalen
160 g Aranzini
160 g Haselnüsse gerieben
120 g Mandelngrieß weiß gerieben
50 g Mehl
100 g Puderzucker
50 ml Milch
50- 60 runde Oblatten 5cm
Lavendel Glasur:
70 g Puderzucker
25 g Lavendelblütensirup
5 g Orangensaft
Schokoladeglasur
Eier, Eiklar, Gewürze, Zitronenschale, Aranzini, Nüssen und Mandeln gut vermischen, dann Mehl, Milch, Staubzucker dazu rühren. Oblaten auf ein mit Backpapier ausgelegtes Blech legen und die Masse mit einem Teelöffel gleichmäßig darauf verteilen, zuckern, ca. 15 Min. rasten lassen und bei ca. 180°C 15 Min. hellbraun backen.
Für die Glasur den Staubzucker mit warmen Lavendelsirup und Orangensaft glatt rühren, den überkühlten Kekse mit der noch warmen Glasur bestreichen und Schokoladeglasur verzieren.

kedd, december 11, 2012

Krémleves, sütőben sült édesburgonyából

A hétvégén egy különlegese Gabojsza leves ihletett meg, igaz, más alapanyagot használtam hozzá. A csicsókát édes burgonyával helyettesítettem és mielőtt a fazékba került volna, a sütőben a fokhagyma fejekkel kissé megsütöttem. Az eredmény elmondhatatlanúl finom, krémes leves lett! Tessék kipróbálni!

Hozzávalók:
2 nagy édes burgonya
2 fej fokhagyma
1 fej hagyma
1 dl száraz fehér bor (elhagyható)
1 l zöldséglé
1 ek vaj
só, bors
olívaolaj
Az édes burgonyát meghámozzuk, 1/2 cm vastagon felszeleteljük. A fokhagyma fejeket vízszintesen  félbevágjuk és héjastúl egy olívaolajjal megkent tepsibe rakjuk együtt a felszeletelt burgonya karikákkal. Kevés sóval és olívaolajjal meghintjük.  Sütőbe toljuk és kb. 18 fokon addig sütjük, míg megpuhulnak (kb. 10-15 perc). Egy nagyobb lábasban megolvasztjuk a vajat, megdinszteljük rajta a megtisztított és apróra vágott hagymát. Beledobjuk a puha burgonyát és a héjából kinyomkodott fokhagyma gerezdeket. Keverünk egyet rajta és felöntjük a borral, majd a zöldséglével. Szükség esetén sózzuk. Rottyantunk rajta még egyet, kissé hűlni hagyjuk, végül pürésítjük. Forrón tálaljuk, apróra vágott petrezselyemmel.

vasárnap, december 09, 2012

Cukkinis szelet nugát mázzal

40. születésnapját ünneplő barátunk meglepetés bulijára készült ez a nagyon szaftos, ízes sütemény, ami örömömre nagy sikert aratott.

Hozzávalók:
50 dkg cukkini (durvára reszelve)
4 tojás
30 dkg liszt
1 csomag sütőpor
5 dkg darált mogyoró
1 bio citrom lereszelt héja
10 dkg porcukor
15 dkg barna cukor
1 tk vanília cukor
125 ml napraforgó olaj
őrölt fahéj
Nugát máz:
2 lap zselatin
20 dkg nugát
150 ml tejszín
10 dkg baracklekvár
A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy tepsibe (én 25x38 cm-est használtam, de persze lehet más méret is) sütőpapírt terítünk. A lisztbe sütőport és 1/2 tk fahéjat szórunk, a mogyorót is belekeverjük.
A tojásokat egy csipet sóval, a citromhéjjal, a por,- és barnacukorral, valamint a vaníliás cukorral jó habosra keverjük. (Kézi habverővel én 10 percig vertem.) Az olajat vékony sugárban, állandó keverés mellett, belecsurgatjuk. A lisztes-mogyoró keveréket és a kinyomkodott cukkini reszeléket hozzáadjuk.  Alaposan összekeverjük.
A masszát elosztjuk a sütőlapon és a középső sínen, kb. 20 percig sütjük. Kivesszük és kihűtjük (kb. 1 óra).
A glazúrhoz a zselatint hideg vízbe áztatjuk. A tejszínt felforraljuk és a kockákra vágott nugátot állandó kevergetés mellett felolvasztjuk benne. Levesszük a tűzről, hozzáadjuk a kinyomkodott zselatint és addig kavargatjuk, amíg teljesen felolvad. Kihűtjük.
A lekvárt egy ki fazékban felmelegítjük és bekenjük vele a már kihűlt tészta tetejét. Kissé hagyjuk megint hűlni, majd a nugátos mázat is elkenjük rajta. 1 órára hidegre tesszük, szeleteljük és kínáljuk. (Ajánlatos azonban előtte 1-2 szeletet magunknak félretenni, mert különben lehetséges, hogy nekünk nem marad...)

szombat, december 01, 2012

December/Dezember

"Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé.

E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról.

Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött.

Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi sem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek sem sikerült soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.

Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit Csináljak? Az ember azt adja, amit tud."
 

Dieser Monat ist das Fest. Als würden ständig die Glocken geläutet, weit weg, hinter den Schleiern aus Nebel und Schnee. In unserer Kindheit haben wir schon am ersten Tag dieses Monats mit blauen und grünen Farbstiften einen Christbaum mit einunddreißig Ästchen auf einen Bogen Papier gezeichnet. Klopfenden Herzens wurde jeder Morgen markiert, gleichsam ein Ast dieses symbolischen Baumes abgeknickt. So näherten wir uns dem Fest.

Die Aufregung des Wartens wurde auf diese Art fast ins Unerträgliche gesteigert. Gegen Mitte des Monats, als das Ereignis immer näher rückte, hatte ich abends schon regelmäßig Temperatur und erzählte dem Kindermädchen fiebrig-stotternd von meinen Wünschen.

Was ich nicht alles wollte! Eine Dampfeisenbahn und eine Schaffnerzange zum Fahrkartenzwicken, ein richtiges Theater mit Logen, Schauspielerinnen und Rampenlicht, ja sicher auch mit Kritikern und mit den Näherinnen, die bei der Generalprobe dabei sein dürfen und dann schlecht über das Stück reden...."

Márai Sándor: December