3 hét gyógykúra az alsó-ausztriai Harbach-on

Ez a poszt most nem az evésröl-ivásról  szól (bár az is lesz benne), hanem egy jól sikerült gyógykúráról, amit itt Ausztriában, az osztrák Betegbiztosító tesz lehetövé azoknak, akik rászorulnak egy kis testi-lelki "helyrepofozásra".
Július közepétöl sikerült beutalót kapnom 3 hétre Ausztria egyik legismertebb iszapgyógyfürdöjébe, a harbach-i Egészség- és Rehabilitációs Centrumba. A hatalmas komplexum az azonos nevü falucska mellett, a Waldviertel régió festői szépségü dimbes-dombos vidékén, idillikus természeti környezetben található, távol a hektikus mindennapok stresszes világától. A legfontosabb kezelési alapanyaguk a helyi iszap, ami bizonyos átalakítás után kerül gyógyászati felhasználásra.A gyógycentrum elsösorban gerinc- és mozgásszervi betegségekben szenvedöknek nyújt gyógyulást.

Kilátás a balkonomról

Elözetes megbeszélés eredményeként kétágyas szobában helyeztek el, egyedül(!), így párom hétvégeken meglátogathatott és ö is élvezhette a kitünö konyhát, úszomedencét, szaunát stb... (természetesen ezt már saját zsebböl).

A teljes ellátás mellett, napi kezelések és orvosi vizsgálatok is járnak a betegnek, s mindezért igen szolíd árat számítanak fel önköltségként, hiszen a kezelések legnagyobb részét a betegbiztosító állja. (Megjegyzem, mindez idö alatt betegállomány jár...)

Fedett medence

Az érkezés utáni napon kaptam kézhez a 3 hetes, napi "programot", vagyis, hogy mikor, melyik kezelést, hol kapom. Percre pontosan illett megjelenni, késés esetén már nem foglalkoztak a beteggel. A terápiát igyekeznek úgy összeállítani, hogy a "keményebb" kezelések után több pihenési idö álljon a szegény páciens rendelkezésére. Én igyekeztem minden nap délelött és délután is 1-1 órát úszni, ami nagyon jót tett. Sokszor teljesen egyedül voltam a medencében! Sajnos az idö nem nagyon kedvezett, így a kinti nyitott medencét és napozóágyakat "csak" ritkán vehettem igénybe... :-(

Nyitott úszómedence napozóágyakkal

A személyzet (mindegy, hogy hol - éttermi, egészségügyi, takarítói stb) egyaránt a helyzet magaslatán állt. Készségesen segítettek a leglehetetlenebb kívánságoknál is.
A szobákat minden nap takarították, de úgy, hogy sehol egy folt a szönyegen, sehol egy piszok a falakon, sehol egy kis penész a fürdöben... Eszméletlen volt tényleg...
Az egész hasonlít inkább egy ***** -os wellnessholtelre, mint gyógykúra központra.

A másnapi vacsora?

A napi 3x-i étkezés volt a nap egyik csúcspontja. A reggeli ugyan a szokások büféböl állt, de még ez is olyan volt, mint a mesében. A környezö termelök szállítják a konyhára a BIO (!!!) alapanyagokat, amiböl aztán valami fenséges ebédeket és vacsorákat "dobnak össze" a szakácsok. Minden reggel a következö napra lehetett a 3 menüböl (diétás,- kímélö ételek ill. hagyományos) a saját ebédet és vacsorát összeállítani.





 Ízelítöül:

Ebéd                                                                        Vacsora
Menü 1                                                                    Menü1
Vital 1                                                                      Vital 1

Inyenc zöldségleves zellerrel                                   Inyenc zöldségleves zöld spárgával
(rengeteg bio zöldségböl fözték,                              (u.a. csak a zöld spárga lett a levesbetét)
leszürték és a tiszta lébe betétként
került a roppanósra fözött zeller)
             ***                                                                        ***
Pikáns kölesfelfújt                                                   Szezámos céklagombóc
spenótkrémen                                                         friss füszerszósszal és salátával
             ***                                                                        ***
gyümölcs

Menü 2                                                                 Menü 2
Vital 2                                                                    Vital 2

Inyenc zöldségleves zellerrel                                    Inyenc zöldségleves zöld spárgával
              ***                                                                               ***
Borjúbecsinált vegyes zöldséggel                             Harbach-i sonka alma-zellersalátával
hozzá teljesértékü gabona tészta                              joghurtdresszinggel és magos kiflivel
              ***                                                                               ***
Aludtejzselé málnával

Menü 3                                                                     Menü 3
Teljeskoszt

Waldvierteli kenyérleves                                          Borjúkrémleves
          ***                                                                        ***
Töpörtyüs gombóc                                                   Krumpligulyás kolbásszal
savanyúkáposztán                                                     hozzá grahamzsömle

Ezen kívül, aki akart, hetente 2-szer tarthatott un. méregtelenítö napot, ekkor csak párolt zöldség volt a tányéron. (Egyszer kipróbáltam...)

Az étterem

Szóval a konyhával sem volt baj...
Szabad idöben, (ami kevés volt, többnyire délután) lehetett nagyobb sétákat tenni a körbe-karikába vezetö túrista utakon, esetleg a környezö városokat látogatni, illetve szervezett elöadásokat hallgatni (pl Equadorról, a Galapagos szigetekröl, máskor a Waldviertel történéröl, valamint egy nagyon érdekes diavetítéssel egybekötött útibeszámoló Marokkóról). Volt aki esténkét (kúra ide, kúra oda) a közeli tánclokálokat látogatta (!). Este 10-re mindenkinek újra a szállásán kellett lennie, hiszen ekkor zárták a bejáratot. Igaz, éjszakai portás is volt, de ennek felébresztése, gondolom, nem járt jóponttal.

Sörfesztivál Weitrán

Gmünd fötere

A hétvégeken teljesen szabad a szombat délutánok és a vasárnapok voltak. Ilyenkor valami környezö városkát vettünk a lábunk alá. Jártunk Weitrán (itt kétszer is, Nicollal és Lacival, akik szintén meglátogattak), Gmündben és persze nagyokat kirándultunk (mikor éppen nem zuhogott egész nap).
Summa summarum, kipihenten, három kilót fogyva, derék,- és gerincfájdalmaktól mentesen, feldobva az egészséges élettöl (igyekszem itthon is folytatni...) kezdtem csütörtökön itthon a napi verklit újra...

Vörös lencse-curry leves/Rote linsen-curry suppe

Rezept auch in Deutsch...

A lencse nálunk nagy népszerüségnek örvend... bármikor, bármilyen formában. Az utóbbi idöben szívesen fözök a vörös lencsével, hiszen nem kell beáztatni, jóval puhább a hagyományos barna lencsénél. Fözési ideje is lényegesen rövidebb, körülbelül 10-20 perc, amely alatt pürés állagú lesz. Az elmúlt napok hüvös, esös idöjárása egy kis lélekmelegítö, füszeres levesre sarkallt...

Hozzávalók:

15 dkg vörös lencse

600 ml zöldséglé

1 ek olivaolaj

1 gerezd fokhagyma, aprítva

5 dkg friss gyömbér, aprítva

2 db salottahagyma, apróra szeletelve

2 ek gyenge currypor

1 csipet örölt római kömény

100 ml yakult (el is maradhat)

szerecsendió

só, bors

sáfrányszálak

A fokhagymát, gyömbért és salottát olivaolajon rövid ideig párolom. Belekeverem a curry-t és a római köményt, majd a vörös lencsét is hozzáadom. Felöntöm a zöldséglével és kb 15 percig fözöm, míg a lencse puha lesz, de nem fö szét. Végül sózom, borsózom, hozzákeverem a yakult-ot (ez elmaradhat), frissen reszelt szerecsendióval füszerezem és sáfrányszálakkal díszítem.

***

Zutaten:

150 g rote Linsen

600 ml Gemüsebrühe

1 EL Olivenöl

1 Knoblauchzehe, gehackt

50 g Ingwer, gehackt

2 Stk. Schalotten, klein gehackt

2 EL mildes Currypulver

1 Pr. Kreuzkümmel

100 ml Yakult

Muskatnuss, salz, Pfeffer, Safranfäden

Knoblauch, Ingwer und Schalotten in Olivenöl anrösten. Currypulver und kreuzkümmel einrühren. Die Linsen beigeben, mit Gemüsesuppe aufgiesen und ca. 15 Min köcheln lassen., bis die Linsen weich sind. Anschließend salzen, pfeffern, Yakult unterrühren, mit frisch geriebener Muskatnuss abschmecken und mit Safranfäden anrichten.

(Quelle: Kims Win Win Küche)

Töpörtyűs pogácsa sárkányeregetéssel

Bár ez a pogácsa igazán a hűvösebb, barátságtalan téli hónapok jó befűtött szobájának uzsonnája, most mégis a múlt heti nyári piknik egyik rágcsálnivalójának készült. Nikol hívott össze néhányunkat (magyarok, akik Bécsben élnek és blogolnak) egy kellemes partira a Duna szigeten. A kissé szeles idő ellenére, ragyogó hangulat és jókedv kísérte a sárkányeregetős, traccsolós, kártyás összejövetelt. Folyt. köv. mindenképpen...

Hozzávalók a pogácsához:

30 dkg tepertő

50 dkg finomliszt
2,5 dkg élesztő

1+1 tojás

2,5 dl kefir (joghurt)
A tepertőt megdarálom, sóval és borssal elkeverem. A lisztet mélyebb tálba szitálom, összekeverem 1 tk sóval, belemorzsolom az élesztőt, majd hozzáadok 1 tojást és annyi kefirt, hogy közepesen kemény tésztát kapjak. Lisztezett deszkán összegyúrom, cipót formálok belőle, konyharuhával letakarom és 1/2 órát kelesztem. 
A megkelt tésztát lisztezett nyújtólapon 1/2 cm vastag téglalappá nyújtom és megkenem a tepertőkrémmel.
Összehajtogatom: először  felülről lefelé, majd alulról felfelé, bal harmadát felhajtom a tészta tetejére, a jobb harmadát pedig a tészta alá. Letakarom, 1/2 óra múlva megismétlem a nyújtást és a hajtogatást (összesen 4-szer, de mindig azonos irányba, hogy leveles legyen).  Kibélelek két sütőlapot sütőpapírral. Az utolsó hajtogatás után kb 2 cm vastagra nyújtom a tésztát, a tetejét késsel bekockázom és lisztbe mártogatott pogácsaszaggatóval kiszúrom. A sütőlapokra helyezem őket, tetejüket megkenem a maradék felvert tojással és előmelegített, 220 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütöm.

Baileys torta

 Anyósom kedvence ez a finom, kávéízü likör. Hétvégére kiugrott hozzánk, így nem maradhattam torta nélkül. Gondoltam, meglepem a likör ehetö formájával. Hamarjában Flat-Cat tortáját koppintottam, amivel már régóta szemezek. Mint késöbb kiderült, sikeresen...

Hozzávalók egy 18 cm-es tortaformához:
2 dl Baileys likör
20 db babapiskóta
25 dkg krémsajt (Philadelpia, de mascarpone is jó)
2 ek kristálycukor
1 csomag (9 g) zselatinpor
6 csepp keserümandulakivonat
2 marék mandulaforgács
2 ek whisky

A zselatint kevés vízben 2 percig áztatom. 1 dl Baileys-el összekeverem és addig melegítem, kavarom, míg teljesen felolvad benne. Hozzákeverem a cukrot, a maradék Baileys-t, a keserümandula kivonatot és a krémsajtot. Teljesen símára keverem. Hütöbe teszem 1/2 órára, majd ismét átkeverem, hogy krémes legyen.

Egy 18 cm átméröjü kapcsos tortaforma aljára sütöpapírt helyezek. A babapiskótákat felezem és kirakom velük a forma alját és oldalát. Rálocsolom a whisky-t és a krémet belesimítom. Hütöben 1-2 órát dermesztem. A mandulaforgácsot zsiradék nélkül megpirítom és rászórom a torta tetejére.

Teljes a siker!

Rebarbaratarte tojáshabbal/Rhabarbertarte mit Schneehaube

Hozzávalók egy 24 cm átméröjü tarteformához:

• 1 csomag vajastészta (30 dkg)
• 50 dkg tisztított rebarbaraszár
• 1 ek cukor
• örölt fahéj
• sárgabaracklekvár
• vaj a kikenéshez
• 3 tojás fehérje
• 15 dkg porcukor

Az elökészített rebarbaraszárakat egy sütöpapírral kibélelt tepsibe egymás mellé helyezem. Megszórom a cukor és a fahéj keverékével és kb 15-20 percig 150 fokos (elömelegített) sütöben párolom. Kihütöm.
A vajastésztát elkészítés elött 10 perccel kiveszem a hütöböl. A tarteformát  kikenem egy kevéske vajjal, beleteszem a tésztát úgy, hogy a forma peremére is jusson belöle. Elömelegített, 180 fokos sütöben "vaksütés"-sel 10 percig sütöm. (Info a lányoknak: elösütésröl van szó, ami arra szolgál, hogy a tészta ne hólyagosodjon, púposodjon fel, valamint a tölteléktöl ne ázzon át. A tésztára egy sütöpapírdarabot teszek, erre  szárazbabot öntök, majd a sütést követöen a sütöpapírt és a babot eltávolítom a tésztáról.)
A kész tarte alapot hülni hagyom.  A felmelegített sárgabarack lekvárral bekenem, majd ráhelyezem a rebarbara szárakat. A tojásfehérjét a cukorral kemény habbá verem, egy nyomózacskóba töltöm, és berácsozom vele a tartét.
Pár  percig, 220 fokon egészen a fehérjehab pirulásáig sütöm.

Zutaten für 1 Tarteform (24 cm Ø):

• 1Pkg. Mürbteig (300g)
• 500 g Rhabarber, geschält
• 1 EL Zucker
• Zimt
• Marillenmarmelade
• Butter zum Bestreichen
• 1 Ei zum Bestreichen 
• 3 Eiweiß
• 150 g Zucker

Backofen auf 150° C Ober-/Unterhitze vorheizen. Die vorbereiteten Rhabarberstangen auf ein mit Backpapier ausgelegtes Backblech legen mit Zimt und Zucker bestreuen und ca. 15- 20 Min bei 150° C garen. Danach auskühlen lassen.

Mürbteig 10 Min. vor dem Verarbeiten aus dem Kühlschrank nehmen. Tarteform  mit zerlassener Butter bestreichen. Mürbteig über den Tortenboden legen, den Rand der Tortenform mit den überstehenden Teigresten auslegen. Im vorgeheizten Backofen bei 180° C ca. 10 Min. blind backen. Tarte überkühlen lassen. Mit erwärmter Marmelade bestreichen, mit den vorgegarten Rhabarberstangen belegen.

Eiklar mit Zucker zu steifem Schnee schlagen, in einen Spritzsack füllen und Schnee aufspritzen. Den Schnee  bei 220° C bräunen.

Pasztinákleves almával, feketekenyérrel, kakukkfüvel és rózsaborssal/Pastinakensuppe mit Apfel

(Rezept unten auch auf Deutsch)
 
Törökországból hozott rózsaborsom kipróbálására az alábbi különlegességet sikerült tegnap az asztalra tennem...

Hozzávalók 3-4 személyre:
50 dkg pasztinák
1 savanykás alma
1 hagyma
kb 4 szelet nagyon vékony, teljeskiörlésű, fekete kenyér (én pumpernickel-t vettem, ami egy vesztfáliai rozsdarából készült kenyér)
1 l zöldség alaplé
100 ml tejszín
1 tk rózsabors
1 tk friss kakukkfű
6 dkg vaj
só, bors
A megpucolt és finomra szeletelt hagymát 4 dkg vajon megpárolom, majd a megtisztított és felszeletelt pasztinákot hozzáadom és néhány percig együtt pirítom. A zöldséglével felöntöm és 15 percig lefedve csendesen főzöm.
Kissé kihűtöm és kézi mixerrel pürésítem. A tejszínt hozzákeverem. (Ha túl sürü, zöldséglével, vagy vízzel lehet hígítani.) Sózom, borsózom.
A belevalóhoz az almát meghámozom, magházát kivágom és felkockázom. A kenyeret szintén kis kockákra vágom és a maradék vajon megpirítom. Mehetnek bele a kakukkfű és az almadarabok,  még röviden keverek rajta néhányat, majd hozzáadom a rózsaborsot is. Tálaláskor a leveshez kínálom...

500 g Pastinaken
1 säuerliche Äpfel
1 Zwiebel
ca. 4 Scheiben Pumpernickel
1 l Gemüsefond
100 ml Sahne
1 TL rosa Pfeffer
1 TL frischer Thymian
60 g Butter
Salz, Pfeffer
Zubereitung:
Die Pastinakenwurzeln waschen, schälen und klein schneiden. Die Zwiebel schälen, würfeln und in 40g Butter andünsten, aber nicht rösten. Die Pastinaken dazugeben und kurz mitdünsten. Die Gemüsefon dazugießen.  15 Minuten zugedeckt köcheln lassen.
Abkühlen lassen und pürieren. Die Sahne unterrühren. Bei Bedarf mit Fond bzw. etwas Wasser weiter verdünnen. Mit Salz und Pfeffer abschmecken.
Für die Einlage, Äpfel schälen, Kerngehäuse entfernen und fein würfeln. Pumpernickel zerbröckeln, in restlichen 20 g Butter anrösten. Äpfel und Thymian kurz mitbraten, rosa Pfeffer zugeben. Beim Anrichten in die Suppe geben.

Ebéd hátizsákból, gyalogosan, 130 km-en keresztül...

Ez esetben nem a fazekam tartalmáról írnék, hanem egy gyönyörü, 5 napos, gyalogosan megtett út rövid beszámólóját próbálnám "computerre vetni".

Ezen az öt napon ismét megtapasztalhattuk, milyen testet-lelket megújító hatása van a gyalogos zarándoklatnak. Ilyenkor belsö utat is járunk, megnyílik a szemünk olyan dolgokra, melyek mellett a hétköznapok során vakon elmegyünk. Átéljük, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem vagyunk egyedül, Valaki a tenyerén hordoz bennünket. 



Így tehát barátainkkal az idén ismét végigjártuk a szokásos távot (most a Via Sacra útján) Máriacellig, amely immár hat évszázada Közép-Európa legkedveltebb búcsújáró helye. Nehéz szavakba önteni azt a rengeteg élményt, amit a gaaden-i Jakab templomtól indulva kb. 130 kilométeren át és a mariazelli Bazilikába való beérkezésünkkor átéltünk.



Heiligenkreuz



Már az elsö nap Gaaden környékén olyan csodás úton haladtunk Heiligenkreuz felé, amely feledtette velünk a majdnem 30 fokos höséget. A híres kegyhely, a világ legrégibb ciszterci kolostora, mely megalapítása óta folyamatosan müködik. Rövid pihenö után friss lendülettel indultunk tovább Mayerling irányába. (E helyhez egy szomorú esemény kötödik, itt találták holtan 1889. január 30-án Habsburg Rudolf trónörököst és Vetsera Máriát.)





Mayerling





Ezután kissé keményebb emelkedök következtek, melyek már 600 méteres magasságba vezettek. Kifejezetten meleg volt, hiszen részben a fáktól védtelen országúti szakaszon kaptattunk fel. Kisebb pihenövel, végül is jó idöben, délután 5 órakor érkeztünk meg Altenmarkt-ba, ahol elsö szállásunk, a Gasthof "Zur Dornaustube" volt.



Araburg romja



Zarándokhoz nem illö, pompás reggeli



Másnap kora reggel a böséges reggelink után már a Triseting-völgyében futó úton róttuk a kilométereket Kaumberg irányába. Kaumberg temetöje mellett elhaladva a település románkori templomához értünk, amely ajtaja nyitva volt, így belülről is megtekinthettük. Rövid pihenö és mécses gyújtás után indultunk tovább Araburg várának romjához. A 800 m-es csúcson levö vár középkori építmény. Igaz, nem túlságosan nagy, de még romjaiban is nagyon látványos. Innen Hainfeld felé vettük az irányt és itt történ az elsö eltérö. Elhülve vettük észre, hogy szállásunk felé (St. Veit an der Gölsen) nem fordultunk le idöben. Végül is többszöri telefonálgatás után a szállásadó értünk jött és autóval fuvarozott kvártélyunkhoz, a Gasthof Hollaus-hoz.

 



A harmadik nap hegyi úton indultunk tovább Lilienfeldbe. A hegyi út nagyon kemény, két hosszú kaptatóval kb. 4 óra alatt tehető meg. (Itt jegyzem meg, hogy az osztrák táblákon megadott menetidök nyúlcipös zarándokoknak  készültek, nem az amolyan átlagosoknak, akik közben meg-megállva tanulmányozzák a térképet, fényképeznek és a természetben gyönyörködnek. Általában jóval több idöre számítsunk, mint ami a táblán van!)





Bár meredek emlkedökön át vezet az út a hegyek tetejére, megéri a fáradságot felkapaszkodni. Soha sem a küszködés élménye marad meg az emlékezetünkben, hanem a gyönyörű virágos alpesi legelök s a csodás kilátás a hegytetöröl, a virágos hegyoldalak, a fenyvesek, amelyek néhol ritkásan, néhol egészen egybe függö erdöket alkotnak. 

Lilienfeldbe érkezésünkkor rettenetes fekete felhök gyülekeztek az égen, amelyek nem igértek semmi jót...  fohászunk azonban meghallgatásra talált, és teljesen szárazon érkeztünk Türnitz-be, harmadik szállásunk helyére. (Pension "Haus Karner") (Mint ismeretes, nincs rossz idő, csak rossz zarándok...)



Gyülekeznek a felhök



A negyedik nap csodálatosan tiszta reggelre ébredtünk. Reggeli után az irányt a Via Sacra egyik változatán, a gyönyörű Falkenschlucht-szurdokon keresztül terveztük. Sajnos ez dugába dölt, mivel egy korábbi vihar miatt lezárva találtuk. Így, a vele párhuzamos erdei úton haladtunk tovább,  majd a a müútra kiérve Ulreichsbergtöl Gscheid felé haladtunk "eröltetett menetben". Gscheid elött pár kilométerre a minket követö fellegek utolértek és kitörni készült az égi háború. Aztán valóban csoda történt. Egy korábban velünk szóba elegyedett helyi lakos, autójával utánunk jött és minket, "lányokat", a közeli "Alpengasthof Gruber"-ig vitt, így megintcsak szárazon maradtunk ( a fiúk kissé eláztak...)

Hubertus tó

Az utolsó nap nagyon korán keltünk, hogy idöben célunkhoz érjünk. Gscheid után egy országúti szakasz következett, ami aztán erdei útra ágazott, ahol éppen fakivágást végeztek.  Szerencsétlenségünkre az út mentén minden fát eltüntettek, beleértve az utat jelzöt is! Sikerült a rossz irányt választanunk, és feleslegesen tettünk meg  6 km-t, hegynek fel-le... Miután visszakecmeregtünk az elágazáshoz és a helyes irányt vettük, jó 1 1/2 órát vesztettünk. Így értünk a Hubertus tóhoz, ahol rajtunk és a kacsákon kívül teremtett lélek sem járt. Kiadós uzsonna után (a kacsák is jóllaktak!) indultunk tovább, még mit sem sejtve az elkövetkezendökröl. Ismét elnézve egy erdei utat, kénytelenek voltunk ezután egy talpnyuvasztó aszfalt úton haladni, végig, Máriacell-ig. Érdekesség, hogy a fötérre bevezetö utca neve Ungarnstraße, azaz Magyar utca.





Máriacell



 

Máriacell magávalragadó, hangulatos kis város. Bár a 12. századból való híres kegyszobra, amely egyszerre a Magna Domina Hungarorum (Magyarok Nagyasszonya), a Magna Mater Austriae (Ausztria Édesanyja) és a Mater Gentium Slavorum (Szláv népek Anyja), az Anjou-király uralkodása idején már századok óta állt egy egykori bencés testvér cellájában – innen a név: Máriacell –, mégis csak a XIV. században épült meg a gyönyörű gótikus kegytemploma.

Sajnos, a többszöri rossz irányválasztások miatt a délutáni szentmiséröl lekéstünk, így ki-ki a templomban magában imádkozott, majd indulás elött néhány mécsest gyújtottunk szeretteinkért.

Sok idönk nem maradt, mert a keskeny nyomtávú máriacelli kisvasút (a legszebb alpesi vasútvonalak közé tartozik)  indulása Sankt Pölten felé vészesen közelgett. A csatlakozást Bécs felé itt szerencsésen elértük és végre, este 10 órára igencsak fáradtan, de lelkiekben megújulva, boldogan érkeztünk haza.

Peperonata leves/Peperonata-Suppe

(Rezept unten auch auf Deutsch) 

A peperonata az olasz konyha egyik igen népszerü, kedvelt étele, ami eredetileg a paprika, paradicsom és hagyma együtteséböl áll. Talán kissé hasonlit a mi lecsónkhoz, csak nincs benne semmiféle hús és nem csipös. Tálalható melegen, például polenta mellé, de hidegen, elöételként vagy hideg sülthöz illetve szárnyashoz is szívesen fogyasztják. Ez a leves ennek a továbbvitt változata, kissé "gourmet"-sítva... , jelenleg az egyik kedvencünk.
Hozzávalók 4 személyre:
4 piros színü paprika
2 paradicsom
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
3 ek olivaolaj
70 ml Martini bianco
1 l zöldséglé
2 nagyon vékony fehér kenyérszelet (én rozsbagette szeleteket vágtam)
30 g feta sajt
2 ek nagyszemü kapribogyó
só, bors
A megmosott, felezett, ereitöl-, magjaitól megszabadított paprikákat nagyobb darabokra vágom. A paradicsomot megmosom és negyedelem. A hagymát, fokhagymát és répát megtisztítom, finom csikokra szeletelem, majd 3 ek olajon 5 percen át üvegesre pirítom. Hozzáadom a paprikát és további 5 perc után a paradicsomot is. Felöntöm a zöldséglével és a Martinival, lefedem és közepes lángon kb. 20 percig fözöm.
A levest egy botmixerrel pürésítem és egy sürü szitán, vagy szürön átpaszírozom. Sóval, borssal ízesítem.
Röviddel a tálalás elött a kenyérszeleteket toastsütöben megpirítom (ha fehér kenyérszeletem van, akkor hosszúkás csikokra vágom elötte). A feta sajtot rámorzsolom a kenyérre, a kapribogyókkal kirakom és ezt kínálom a leveshez.  Hidegen, melegen egyaránt fenséges!

***

Zutaten für 4 Personen:
4 rote Paprika
2 Tomaten
1 Schalotte
2 Knoblauchzehen
1/2 Karotte
3 EL Olivenöl
70 ml Martini bianco
1 l Gemüsesuppe
2 sehr dünne Weißbrotscheiben
30 g Feta
2 EL Kapernbeeren
Salz, Pfeffer
Paprika waschen, halbieren, Stiel, Kerne und weiße Innenwände entfernen und das Fruchtfleisch grob würfeln. Die Paradeiser waschen und vierteln. Schalotte, Knoblauch und Karotte schälen und in feine Streifen schneiden.
3 EL Olivenöl in einem Topf erwärmen. Schalotte, Knoblauch und Karotte 5 Minuten darin farblos anschwitzen, Paprika dazugeben und nach weiteren 5 Minuten Paradeiser zufügen. Gemüse mit Martini ablöschen, zum Kochen bringen, mit der Gemüsesuppe aufgießen, abdecken und bei mittlerer Temperatur ca. 20 Minuten köcheln lassen.
Suppe mit einem Stabmixer pürieren und durch ein feines Sieb streichen. Mit Salz und Pfeffer abschmecken.
Kurz vor dem Servieren aus jeder Brotscheibe zwei längliche Streifen schneiden. Die Brotscheiben toasten, mit zerbröseltem Feta und Kapernbeeren belegen.
Die Suppe in Schalen anrichten, und mit den Brotscheiben servieren.